|
Sipos Gyula: Egy orosz katonáról
Az anyja mint az én anyám azt mondta: jó légy kisfiam. Elkísérte az állomásra és siratja, hogy messze van, meg-megáll kezében a tű, míg a konyhában öltöget, morzsoló ujjai elejtik a kukoricacsövet, vagy elindul az udvaron s már nem tudja mit keresett, csak fohászkodik: istenem, baj ne érje a gyereket.
Az anyja messze valahol oroszul siratja fiát, s nem érti ő sem, mit keresnek idegenben a katonák. Az anyja, mint az én anyám, fohászkodik s nem tudja még, hogy a fia, itt Budapesten ma rám sütötte fegyverét.
|
|